"A szelíd ember nem akar győzni.
Ezért erősebb mindenkinél.
Csakis létállapota által tekintély a szó igazi értelmében.
Független, önálló lény, aki az egyetemes magerőből él.
És mert ebből a tudatállapotból él,
lehetséges, hogy akikkel kapcsolatban áll, azok jótéteménynek érzik őt.
De ez nem feltétlenül van mindig így.
Hiszen a szelídség nem ernyedtség,
hanem az emberi szellem egyik eredeti, tiszta tulajdonsága.
Ezért a szelídség nagy erő.
Könnyen előfordulhat, hogy erre az erőre mások
éppen agresszióval reagálnak.
Lehetséges, hogy a szelídséggel szembesülő egók
erősen nyugtalanítva érzik magukat,
és ezért megkísérlik aláásni ezt az erőt.
Mert a szelídség ereje viharokat támaszt,
melyekben a régi erőszakosság megsemmisíthető.
A vihar után azonban beáll a végtelenség csendje.
Ez az örökség minden emberre vár.
A leggyengébb dolgok felülmúlhatják a legerősebbeket.
A világon semmi sem gyengébb és alkalmazkodóképesebb a víznél.
A kemény és az erős támadásai mégsem kerekednek rajta felül.
A gyengéd felülkerekedhet az erősön,
az alkalmazkodó-képes a keményen.
Ezt a tudást öröktől fogva közlik az egész világgal,
de csak akkor érthetjük meg igazán,
ha útra kelünk, hogy megértsük és kövessük a Hegyi beszédet. ”
( Lao Ce, Tao te king, 78. vers )
Talán értelmet az életednek, célt a lelkednek.
Van e jobb módja a kutatásnak, mint próbára tenni magad,
minden létező akadály ellenében?"
"Szakadt, egyszerű ruhádat tépte a szél,
hajadat rendre a szemedbe fújjta de nem zavart.
Hiszen, a szél a barátod. Mindig kísért az utadon.
Egyedül voltál de a szél mégis, mindig társadul szegődött."
"Mors certa, hora incerta"
"A halál biztos, az idő bizonytalan"
